Tunézia

a filléres utazás Afrikába


Az arab világ, a mesés Kelet fantasztikus látvány, érzés, hangulat. Ha valaki még nem járt arab bazárban, nem hallotta élőben a müezzint, nem sétált az égig nyúló karcsú minaretek tövében, az nem tudja, mit hagy ki... Egyszer érdemes élőben ezt átélni. Én élvezem ezt a nyüzsgést, ezt a tarka kavalkádot. Élvezem az alkut az arab árussal, aki égbe-főbe dicsőíti a portékáját, míg töredék áron megalkudhatunk érte. Jólesik ez a kedves invitálás, ami (általában) nem válik tolakodóvá. Szeretem ezt a forgatagot a szuk (bazár) szűk kanyargós utcácskáin. Bámulom a szebbnél szebb szőnyegeket, vízipipákat, réztányérokat, tevéket minden anyagból és méretből. Csodaszép kézműves tányérokra, csempékre alkudozunk. Nézem ezt a másik világot, ahol földig érő színes lepleket hordanak nők és férfiak. Gyönyörködöm a sok-sok mozaikon, a tarka kék-zöld csempéken a házfalakon. Az épületek agyagcsipkéin; a városok fehéres-sárgás lapostetős házai közt kiragyognak a mecsetek kupolái, a minaretek az égig szöknek, messziről csillognak rajtuk az apró mozaikok.

A ragyogó kéklő tenger lágy hullámaiban fürödni, miközben érzem, egy másik földrészen vagyok. A müezzin dallamos hangja utolér minket utcán, tengeren, hegyek közt, nappal, hajnalban, mindig. Engem elvarázsol ez a világ, amely más, mint a jó öreg Európa. Más, hisz itt várnak ránk a sivatagok, a kő és homoksivatagok milliárdnyi fénylő szemcséivel. És itt csodálhatjuk meg a homokdűnék fel-le játékát a néma természetben.

Jordánia. Marokkó. És most? Marokkó után ismét kíváncsian fordultam újra Afrika felé: átélhetjük ezt a nyüzsgő, tarka kavalkádat most októberben is?

Tunézia. Tunézia? Csak nézem az árakat, és megdöbbenek. 8 nap: ötvenezer forintért kapunk háromcsillagos szállodát, közvetlen tengerpartit, félpanziót, transzfert, repülőjegyet. Októberben. Sőt, mindez pár nappal indulás előtt még kevesebb, télen meg alig 20 ezer felett van... Még a Balatonon sem tudunk ilyen olcsón nyaralni egy háromcsillagos szállodában kajástul, és akkor még ott van a vonatjegy is...

Itt pedig tenger! Afrika! Repülővel! Na igen, repcsi. Azért a reptéri illeték egy huszassal megdobja az árat. De sebaj, még így is olcsó, ígyhát csak férjemet kellett rábeszélni, hogy útnak induljunk. Kettesben. Merthogy egy négy és egy egyéves gyerekkel nem mertünk nekivágni, sőt. Eleve a több tucat babakaja ki is merítené a súlyhatárt. Ha meg ilyen olcsó, akkor úgyis megyünk még ide.

Mivel szerencsére a repülőnk reggel fél tízkor indult, mi már déli egy órakor Sousse-ban, a szállodai szobánkban voltunk. Csakhogy ennek ára volt. Hajnali háromkor indultunk otthonról, hogy a ritka éjszakai buszokkal, két átszállással időben kiérjünk a reptérre.

Azonnal megcsapott a párás kánikula, az "idő megáll" - hangulat, és mi máris csobbantunk a tengerben. Sousse. "Szusz" - fújtatom magamban a város nevét, körül is nézünk azonnal, a Kr. előtti 11. században alapított városban.

Be is jártuk aznap az óvárost (medinát), sajnos a 9. századi erőd (ribat) zárva volt, mint ahogy a hatalmas mozaik múzeuma is, csak kívülről kerültük körbe. Sajátságos a nyitva tartásuk. A déli szieszta miatt minden zárva, nemcsak délben, hanem utána is. (Ez főleg a ramadán (40 napos böjt) idején van így.) Tekeregtünk a bazárban, régi lakóházba kukkantottunk be, amely ma múzeum...

8 napra jöttünk, amiből 2-t gyakorlatilag lenyel a repülős út, így azonnal bele is vágunk a közepébe a kalandnak: második nap irány Tunisz! Autót bérelni nem mertünk, féltünk a sajátos vezetési technikától (duda = minden autós önkifejezés, avagy fék helyettesítése), a sávok nélküli utaktól... Most kivételesen maradtunk a jó öreg fakultatív programoknál, és lenyeltük azt, hogy mindenhol rohantatnak minket, igaz sok helyre el is jutunk. Bejártuk a fővárosban a világhírű Bardo mozaik múzeumot, s a bazárt. Megcsodáltuk a Sidi Bou Said-ot, ami egy kis hangulatos városka kék-fehér színekbe öltözve. És láthattuk Karthago romjait is. Élő történelem óra elevenedik meg a lábunk alatt, míg bebarangoltuk az Antonius Pius ókori fürdőjének hatalmas romjait.

Harmadnap elmaradt a csodásnak ígérkező Dougga hatalmas ókori romváros, mert sajna csak ketten jelentkeztünk rá (persze, mások strandolnak, mi meg történelmet néznénk), így helyette magunk mentünk be vonattal Monastirba. Vonat. Mondtam, hogy Ganz-Mávag-os vonatok járnak arrafelé??? Még a Budapest feliratot is kitették! Na, hazai pálya. Fillérekért. (Ha jól rémlik az első osztály oda vissza negyven km-re alig egy-két száz forint volt.)

Monastir tengerparti erődjét bejártuk, keresztül-kasul-tornyostul, meg a Habib Bourgouba mauzóleumot is. A bazárban is körülnéztünk (hatalmas alkuk közepette), majd irány a tenger! Némi felszíni búvárkodással megszínesítve. Néhány kő, hal, csiga, sásszerű vízinövények... Ennyi.

Negyedik nap ismét fakultatív program következett, mert nagyon csábítottak a Kerkouane Kr. előtti 2. századi pun romjai, így befizettünk a Cap Bon félszigeti túrára. Némi megállás Hammamet - egykori halászfalucska - üdülővárosában, ahol 10. században épült erődjét hamar fel is fedeztük, keresztül-kasul megnéztük, bejártuk a medina nagyon szűk és pici utcácskáit, és megcsodáltuk a sok-sok színben és alakban festett kapuit. Majd Nabeul városában élőben bemutatták nekünk, hogy is készül egy kerámia. Alaposan végigjártuk Karkouen romjait, majd egy kis borkóstolással befejezve a napot vissza is hoztak minket Sousse-ba.

Azonban mikor este strandolni indultunk, dörgött-villámlott! Mi a csuda? Tengerpart? Homok? Pálmafák? És dörög-villámlik? Itt? Nahiszen, még éjjel is többször felriadtunk, és örültünk, hogy másnap indulunk a kétnapos szaharai túrára. Mint utóbb megtudtuk, hogy ezalatt itt szakadt az eső...

Szahara! De előtte még El Jem a világ harmadik legnagyobb ókori amfiteátruma. Meseszép. Sivatagi barlanglakások Matmatában. A föld alatt üreget vájtak, a hőség és ellenség elleni védelemként: s ezekben a troglodytákban laktak, illetve laknak ma is emberek. Kedvenc filmem a Csillagok háborúja megelevenedett, így az ebéd helyett elmentem abba a barlanglakásba, ahol Luke Skywalker a Tatooinon felnőtt. Nem változott az elmúlt emberöltő alatt sem.

A tevegelés rövidke ideig tartott Douz városkában, de legalább sivatagban, a homokban jártunk. Le meg fel is szálltunk kétszer, és ide-oda billegtünk-hullámoztunk a teve tetején. Arab árusok itt is, sivatagi rókával, sivatagi rózsával felszerelkezve. (Ez utóbbi ásvány, hoztunk is belőle.) Szállásunk egy sivatagi úszómedencés szállodában volt, sajna október lévén, nem tudtuk élvezni a pancsit. Kigyönyörködtük magunkat szobánkban az ágyunk mozaik csempéin - hm-hm: ez a szépség valójában a skorpió elleni támadás kivédése miatt készült. Egyszerűen lecsúszik róla őkigyelme, ergó nem fekhet be a skorpió az ágyunkba. Még szép, de azért reggel szorgalmasan rázogattuk a cipőinket.

Hajnalban keltünk, mivel napfelkeltére voltunk hivatottak, mégpedig a kiszáradt sóstón: Chott EL Jerid só-sivatagban. Hja. Só az volt, nap viszont nem. Elbújt a felhők közt... Nemsokkal később lovas kocsira ülve egy datolya és pálmaligetben találtuk magunkat Tozeurban, ahol végignézhettük, hogyan is szedik le a datolyát a fa legtetejéről: egymás alá állnak a fatörzsön megkapaszkodva, és ágastul leadogatják a termést. Terepjáróval pedig a sivatag mélyére is bemerészkedhettünk, vízesést, hegyeket, völgyeket, szabadon kószáló tevéket, pálmákat csodálhattunk meg, no meg az algériai határt jelző táblákat szemrevételeztük. Az Atlasz hegységet már Marokkóban megmásztuk, most ellenkező oldaláról ismerhettük meg, a terepjáró adta kényelemmel egyetemben.

Rövid szünet hazafele Kairuan városban, ahol egy szőnyegboltba válogathattunk a szebbnél szebb szőnyegek között, majd egy pillantást vethettünk a városra is, no meg a híres Nagymecsetre. Ez az iszlám világ negyedik Szent Városa.

Ezt a két napos szaharai programot jól kitalálták, bezsúfoltak rengeteg látnivalót, volt itt minden: ókori amfiteátrum, barlanglakások, tevegelés, lovaskocsikázás, pálmaligetben datolyaszüret, terepjárós száguldozás, kő és homoksivatag, szőnyegbolt, mecset.
Számunkra ideálisabb lett volna akár három-négy napra elosztva a sivatagi túra, azonban most se idő, se pénz nem lett volna rá.

Hetedik napunkon ismét – magyarhoni – vonatra szálltunk, irány Mahdia. Valaha, a 10. században, ez a régi pun kikötő volt Tunézia fővárosa. Megérkezünk: szakadó eső fogad, egy mecsetbe menekültünk előle; "hitetlenként" persze csak az udvarban nézhettünk körül. A szakadó esőt hirtelen felváltó ragyogó napsütésben a kanyargós utcácskákat bejártuk, majd strandoltunk a hatalmas hullámok között. Sehol senki. Mahdia hatalmas 16. századi erődje sajnos hétfő miatt zárva, csak kívülről kerülhettük meg monumentális épülettömbjét.

Nyolcadik napunk tulajdonképpen nem is volt, hiszen hajnali kettő tájban már buszoztunk is ki a reptérre, és ennek köszönhetően délelőtt tíz óra tájban már a saját szobánkban is lehettünk. Gyerekek a nyakunkban, izgalmas csomagolás, teve teve hátán...

Írta: www.medea.hu