Szlovákia

Életünk első utazása autóval és három gyerekkel a várak-kastélyok-barlangok Birodalmába


Apukám hónapok óta tervezgette Szlovákiát (nemhiába, hiszen szlovákul kitűnően beszél), s megvalósulhatott az én álmom is: szüleim, három gyerek, mi ketten; heten (mint a törpék) nekivághatunk a nagy kalandnak. Kocsival!

Pár hónapja vettük meg életünk első autóját, egy 12 éves mikrobuszt. Mindenhonnan nézve izgalmasnak ígérkezett a 16 nap: együtt még nem nyaraltunk. Szüleim meg húsz éve nem mozdultak ki otthonról. Autóval meg nemigen járkáltunk semerre sem. Sőt, még szállást sem foglaltunk le. Majd ott keresünk... Hajaj, mi lesz ebből? Mi, akik eddig elzarándokoltunk az utazási irodához: busz-apartmant befizettük. Vagy sátor, busszal-vonattal. De most? A terv 9 nap Rozsnyó környéke, s 7 nap Ólubló vidéke...

Nekivágtunk egy szép június hajnalon az útnak. Az irdatlan méretű csomaghegyeinket a mikrobusz hatalmas(nak tetsző) fenekébe épphogy betuszkoltuk, baba-utazóággyal, két babakocsival, babahordozóval megspékelve. A majd száz darabos babakaját tartalmazó pakkot ne is ragozzuk...(Matekpélda: 16 nap x 6 üveg babakaja = irdatlan méretű sporttáska gyomra.)

Délután fél kettőkor Rozsnyó főterén már le is álltunk, s az információs irodánál egy vaskos füzetben lapozva meg is lett a keresett szállás egy családi ház tetőterében. (Mondanom sem kell, a legolcsóbb...) Három óra, s mi már ismét a főtérrel ismerkedtünk, s tűztornyából csodáltuk a kilátást a környező hegyekre. Megkezdődtek kalandjaink...

16 napról mit is mesélhetnék - röviden? Hogy minden nap várak-kastélyok-barlangok-városok-falvak mesés világát csodáltuk meg?

Mit is tehetnék, hogy rövid legyek? Hiszen útinaplóm telis tele történelemmel, földrajzzal színesítve, sok-sok mesével eltévedéseinkről, szálláskeresésünkről, baba-elalvásokról...

Halmozzuk a statisztikai adatokat: Nagyobb méretű várak, amelyekben jártunk, múzeumként lehetett megtekinteni: Krasznahorka büszke vára, Szepesi vár, Késmárki vár, Lublói vár, Nedec vára.

Kiránduló szenvedélyünket kamatoztattuk, mert hegytetőre is felmásztunk némelyikért: Tarna vára, Palocsa várromja, a Zborói vár. Ez utóbbi a leghatalmasabb rom, nagy, ám teljesen elvadult területen fekszik, sok méter magas falakkal. A legszebb elhagyatott vár!

Nagy múzeumkastélyokba is eljutottunk: Betlér, Márkusfalva. Mind gyönyörűen berendezve.

Kívülről vagy két tucat kastélyt kerestünk fel, amelyek vagy intézmények, vagy romosak voltak.

Négy barlangban jártunk, mind lenyűgöző szépségűek voltak: A Gombaszögi barlang a hosszú-hosszú szalmacseppköveivel, a Mártonházi az aragonit képződményeivel, a Dobsinai a jég-alagútjaival, és a Domicai a hagyományos (vaskos) cseppköveivel kápráztatott el minket.

Legkisebb csemeténk ilyenkor hátihordozóba gyömöszölve ül kabátostul-sapkástu fejét, nyújtózkodik minden irányba, miközben férjem fejét tolja ki a látómezejéből, s a videó nyakszíját ütemesen húzza maga felé. Eredmény? Libegő videofelvétel, férjem nyaka kitekeredve, belül megizzadva... A két nagyobb gyerkőc jön-megy, ők bírják a legjobban a barlangtúrákat (is).

Miről is meséljek még röpke pár mondatban?

Jártunk kolostorban (Vörös Kolostor), skanzenben (Ólubló), fürdőben (Ruzsbahfürdő). Tutajoztunk a Dunajecen. Felmásztunk templom- és vártornyokba.

Bejártunk kisebb-nagyobb városokat: Rozsnyó, Igló, Lőcse, Rimaszombat, Kassa, Eperjes, Bártfa, Késmárk, Poprád. Lengyel részre is átmentünk: Zakopane, Noví Targ városában bóklásztunk pár órácskát.

Majd 2500 km-es utunkat háromezer fénykép, hét óra videó őrzi...

Igazi gyerek-utazás. Van itt minden, ahol egy gyerek (nemhogy három!) rácsodálkozhat a világra: várak, kastélyok, városok, múzeumok, vármászás, kirándulás, barlang, tutaj, kolostor, strand, toronymászás...

Mi pedig most érezzük az autó adta szabadságot. Ahogy megérkezünk egy faluba, ide-oda gördül a kocsi, megnéztük a várat, már irány tova, másik falu, másik kastély, harmadik falu, ott a templom. És én emlékszem, mikor kettesben férjemmel egy nap alatt két faluba jártunk, mert ilyen a tömegközlekedés, a buszra várás, és a gyaloglás-cipekedés. Életünk első autós útja remekül sikerült.: szüleim, s mi öten pompásan éreztük magunkat! És nem utolsó sorban karcmentesen megúsztuk életünk első autós nyaralását. :-)

Írta: www.medea.hu