Marokkó

21 napos buszos-bakancsos-sátras kaland Afrikában:
a 4167 méter magas Toubkal tetejétől a Szahara homokdűnéjéig...


2001. Utazás. Afrika. Marokkó. Álom? Valóság?

Mit is lehet röviden elmesélni a 21 napos marokkói kalandunkról? A tízezer kilométeres utazásunkról Afrikában? Ahogy Marokkót keresztül-kasul bejártuk? Megcsodáluk varázslatos természetét, igyekeztünk megfejteni titkait...

Hogy is lehetne szavakba önteni a 4167 méteres Toubkal csúcsáról elénk táruló mesés tájat? Milyen érzés, Észak-Afrika legmagasabb csúcsáról a környező havas hegyeket szemügyre venni? Májusban hógolyózni? Hogy lehet érzékeltetni az élményt, ahogy feljutottunk 1800 méteres szintről, ide, gyalog, két nap alatt? A vakító kék eget a hó felett? A barna hegyek színes árnyalatait, sziklás meredélyeit? Milyen a csúcsról lenézni a barna-fekete-szürke-fehér hegyek csipkés szikláira? Lábunkban a "kaptató", a gyaloglás mégoly kedves fáradsága...

Hogy lehet elmesélni a szaharai homokdűnék fény-árnyék játékát? A vörös - sárga - fekete árnyalatait? A sivatagi napkeltét, ahogy a vöröslő égen hirtelen előtör az éles fénysugár? A homokba süllyedés érzését, ahogy lépkedünk szélfútta és szélárnyékos oldalon? Bokáig süppedünk a lágy homokszemcsékbe, vagy keményen lépünk a szilárd homokra? A sivatag hullámrajzait a homok tetején, ahogy a szél megalkotta? A sivatagi csillagos ég horizontig nyúló fényes Tejútját?

Az Afrika partjait támadó óceán mennydörgő hullámait, fehér tarajos habjait? Az Atlanti óceán elemi erejét ahogy a hullámhegyek átcsapnak a fejünk felett? Hogy lehetne jellemezni szavakkal Marrakesh nyüzsgő világát? A kashbák agyagfalainak, tornyainak csipkézettségét? Sárból-agyagból épült csodákat? Az égbenyúló mecsetek karcsú alakját, díszítettségét? A paloták csempés falait, csipkés mennyezeteit? A városok jellegzetes barnás-vöröses-szürkés színvilágát? Asilah, Casablanca, Marrakesh, Imlil, Neltner, Quarzazate, Tinerhir, Fez, Meknes...

Lehet-e mesélni a múltról? Megérinteni a több ezer éves romokat? Lixus, Volubilis megmaradt hatalmas falai, diadalíve, oszlopai? Kövek által eltemetett agyagváros? Sétálni a pálmafák közé rekedt, félig leomlott csipkés agyagfalak között Tinerhirben?

Milyen érzés látni, ahogy az emberek csacsi, öszvérháton közlekednek az útszéleken, míg mi luxusbusz magasságából látjuk őket? Ahogy a patakban mosnak az asszonyok, és a domboldalra kiterítve szárítanak? Az arabok alkudozó természetét? A berberek érdeklődését? A szukok árusait? Látni a nőket szoros, szemig emelt csadorban az utcákon, sőt a postán, a számítógép előtt is? S a férfiak is a színes lepelben járnak-kelnek mindenfele? Milyen érzés az, mikor Marrakesh nyüzsgő főterén állunk, s elvarázsol minket a kígyóbűvölők-hastáncosok-hennafestők-vízárusok színes kavalkádja? A hangzavar és illatorgia teljesen fejbevág. Egy teljesen más világ. Más, mint amit eddig láttunk, amit ismerünk.

Milyen érzés hajnalok hajnalán a müezzin hegyekben visszhangzó dallamára ébredni 1800 méter magasan? Jártunkban keltünkben hallani ezt a jellegzetes dallamot, városban, utcán, szukban? Milyen látni az égig nyúló mecseteket, melyek gyakorta csodás csempékkel, mozaikokkal kirakottak?

Lehet e mesélni a természet csodáiról? Elmondani a pálmafás oázisokat? A 100 méteres óriási vízesést? Ahogy a vízpermet száll alá a magasból? A dübörgő víz erejét a szivárvány mögött? A 300 méter mély szurdok aljából a sziklák tetejét kémlelni? A felejthetetlen erdőket? A vasfákat, paratölgyeket, olajfákat, eukaliptuszokat, ciprusokat, atlaszcédrusokat, hatalmas euphorbia mezőket? Dió és cseresznye erdőket kétezer méteres magasságban? Lehet-e mesélni a skorpió meneküléséről? A tevék csöndes pihenőjéről a sivatagban? Az illatozó narancsfákról? A színpompás, mesebeli ismeretlen virágokról?

Mit lehet említeni a szállásunkról? El lehet felejteni valaha a kempingek semmihez sem fogható aromáját…? A hideg-meleg víz "arányát"? A mellékhelyiségek tappancsos nyomát… A sátorozás élményét? A gázpalackok fel és lecsavarását, hogy gyorslevesekkel csillapítsuk éhségünket? A májkonzerv-hegyeket? (majd 21 napig májkrémes extrudált kenyeret enni... brrrr) Pestről idebuszoztatott keksz-ebédjeinket?
Hogy lehet elmesélni a hajnali madárdalos vekkerünket? Az éjszakai eső kopogását hallgatni a sátortetőn? A szél süvítését? A homok kilapátolását a sátor belsejéből? Az éjféli sátorverésünket, a hajnali sátorfelszedésünket? A hegyek között, 1800 méteren, háztetőn, a szabad ég alatti éjszakánkat? A sivatagi háztetőn alvásunkat? A sok-sok ki és berámolást, nap mint nap, ahogy mindig más városba költöztünk? Hogyan szuszakoltuk be a táskakupacok közé hálózsákjainkat éjszakára?...

Megannyi csodálatos élmény, érzés, látvány...

Tömören megfogalmazva? Fantasztikus, káprázatos, szép, csodálatos, megdöbbentő, meglepő, elképesztő… Fárasztó. De minden egyes napját, percét élveztük, bármerre is jártunk.
Egy életre szóló emlék, hogy mi ketten, férjemmel együtt részt vettünk egy háromhetes marokkói kalandon, egy olyan utazáson, ahol a városok, az emberek, a természet titkaiba bepillantást nyerhettünk. Mindezt mindvégig busszal; sátor, hálózsák, polifoam, májkonzervek, kekszek, zacskós levesek társaságában...

És akkor most elmesélhetem hosszabban is? Szavakba vésve az átélt eseményeket? A papírra vetett betűk, mondatok - talán egy szeletkéjét visszavarázsolják a múltnak...
... és ezután következne a könyvem, a száz oldalas részletes útinaplóm meséje, kalandjaink hosszú-hosszú elbeszélése, némi töri, építészeti és földrajzi adatokkal is színesítve :-)))... Kezdhetem?

Írta: www.medea.hu