Balatonvilágos

Babával, babakocsival, 13 csomaggal... – vonattal...

Nyár. Balaton. Babával!

Tömegközlekedéssel...

Autó? Nekünk négy kerék helyett hat is jutott: de sajna csak egy babakocsi van felette.
Nosza, rajta, utazni imádunk, és eddig sem volt kocsink, cókmókjainkat cipeltük mindenfelé buszokkal-vonatokkal. Most viszont itt van még a baba-babakocsival. Hm-hm.

Először is, mit hogyan fogjunk meg, hová akasszunk, hogy mozdulni is tudjunk? Van két-két kezünk, két-két vállunk, két hátunk – ezekre kell mindezt elosztani. És van a babakocsi. Remek.
Kezdjük vele: a sportbabakocsi legaljára pelenka, hálójába szintúgy, fogantyújára két-két hatalmas batyu: a babakellékek. A két kezem máris foglalt, de legalább tudom tolni – hogy is mondjam – ezt a hat keréken gördülő utazóhegyet, ahol középen-elöl az egy éves baba is belefér. (Néhány hasonló kirándulás, és kerekeket kellett cserélni a kocsin.)

Haladjunk tovább: két vállamra két válltáska: régi-öregecske kedvenc fényképezőgép táskástul (nagydarab szegényke, tele kiegészítőkkel), másik vállamon videótáska lapul, hátha megörökíthetjük babánk legelső önálló lépéseit… (Sikerült!) Hátamon a hátizsák, benne a háromszemélyes ruhatárral. Nem tudom széltem-hosszom egy-e, de az biztos, hogy lakásunk bejárati ajtaján sem fértem ki… Kezdetnek nem rossz, szerencsére az utca szélesebb…

Férjem egyik kezét lefoglalta az utazóágy (cirka 15 kilós földtől derékig érő gurigás téglatest alakú képződmény), másikat egy átlagos méretű utazótáska, átlagos tartalommal (strandcuccok, s a maradékok, amik sehová sem fértek el). Hátán egy irdatlan méretű hátizsák: az egy évnyi szoptatást most hagytuk abba, így kell a napi három-négy bébikaja (gondolván arra, hogy a kistelepülés közértjeit nem tudjuk végigböngészni, Bendi által szeretett egyféle bébikaja márka (esetleg megfelelő pelenka) miatt – s abból se mindegy, milyen ízesítésűt találunk! –), szintúgy a bébiitallal, reggelizőjével, no és a mi zacskós levesgyűjteményünk, némi konzervhegyekkel kiegészítve is helyet kapott benne.

Minden a kézben, háton, vállon – indulás! Berendezés (=bejárati ajtó) marad, mi megyünk. Hétvégén nem is próbálkozunk az utazással, hiszen már szereztünk egynapos szombati vonatozás terén rengeteg tapasztalatot: szoptatós babával sem kaptunk soha helyet! (Nemhogy férjem is befért volna a kupéba, szegény a peronon szoronghatott cókmókostul.) Nekünk (lásd gyerekes „kocsi-hiányos” család) csakis hétköznap szabad utaznunk. Lássuk, hogyan!

Gyalog át(cammogtunk) a Szabadság hídon (egy megállóra mégsem szállunk villamosra, több idő a le s felszállásunk…), a 19-es villamos hajnalok hajnalán szinte üres. Villamosvezetőnk nagy szemekkel nézhette, amint férjem felszáll babakocsistul, én meg darabonként adogatom a batyuhegyeket a kezébe, hiszen le kellett málházni a babakocsit (meg engem is!), így is alig fértünk fel az ajtón. De feljutottunk. (A villamos tele lett velünk.) Meg lefele is bevált az adogatós szisztéma – meg a drukk, el ne induljon közben a villamos!

A Déli pályaudvaron már gyerekjáték eljutni a vonatunkhoz, csupán egy óriási lépcsőakadályt kellett leküzdeni, ahol férjem hordta fel a lépcső tetejére a kisebb-nagyobb csomag-adagokat, míg végül a babakocsival is felcaplathatott. A vonat áll, így hát bőven van időnk centinként feljuttatni táskáink hegyeit a vonatra.

Az utunk minden nehézség nélkül telt: a négyszemélyes kupéba mindnyájan befértünk: Babánk, férjem s én. Ráadásul cókmókunk egy részét a tetőcsomagtérbe is fel tudtuk tuszkolni, így épphogy a nagyobb táskahegy közé szuszakolva magunkat, ültünk néhány órácskát.

Leszálláskor reményeink beváltak: kalauz látótávolságban, egy percen belül le is kecmeregtünk mindnyájan Balatonvilágos állomásán, hogy megkezdjük 5 napos nyaralásunk kalandjait.

Tőmondatokban annyit: fantasztikusan sikerült, a Balatonnak nagy sikere volt, főleg a tíz centi mélységű, forró vízhőfoknak köszönhetően, babaszemszögből.

Visszautunkról most nem regélnék többet, szó szerint így történt, amit az előbb írtam, csak fordított sorrendben és egyetlen élelmiszeres batyuval kisebb térfogattal.

Idén júliusra várjuk második fiúnkat – és továbbra is imádunk nyaralni, kedvünk nem csökkent egy cseppet sem. Mindenki gazdag fantáziájára bízom, hogy gondolatban a fenti mesémet egészítse ki egy második pelenkás babával és kellékeivel, majd duplázza meg csomagjaink térfogatát dupla nyaralási napok számával… Majd mindehhez adjon hozzá plusz harminc kilométert, mert Pest belvárosából vidékre költöztünk, a Balatonnal ellenkező irányba, így utazásunk időtartamának óráit is duplájára kérem növelni!
...
És sikerült! Két gyerkőc, egy babakocsi, és 13 csomag társaságában ismét vonatoztunk... De az már egy másik történet...

Írta: www.medea.hu