Aggtelek 2014

- esős időben, 7 barlang és 1 barlangfürdő közt várromok, kolostorromok felfedezése -


2014 tavaszára, az iskolai tavaszi szünetre egy szép kirándulós programot terveztünk Őriszentpéter környékére, de ezt keresztülhúzta az időjárás... Felhőket, borult időt, szelet... minden rosszat jósoltak egy héten keresztül, így változott a program hirtelen...
(Egy évvel később sikerült Őriszentpéter környékét - és a négy ország csücskét bejárni...)
Hová bújjunk a rossz időben, ha mégis kirándulni szeretnénk - és szuper látvány élvezete mellett csodaszép fotókat szeretnénk készíteni? - Bújjunk a föld alá! - javasolta Apukám.
E mondat hatására lett Aggtelek a célpontunk.
Gyors döntés után Húsvét vasárnap indultunk el a 8 napos utazásunkra.
Csak öten mentünk, mi ketten és a három gyerkőc, nagyszülők itthon, hiszen most járkálós-barlangos utazás lesz, ami nekik fárasztó lenne.
Szombaton foglaltam szállást, Aggtelek faluban, közel a barlanghoz. Holnap indulhatunk is!

Szép kényelmesen utazgattunk, a "kertek alatt", a határ közelében bandukoltunk Aggtelek felé, szemerkélő esőben, fekete fellegek közepette - nemhiába, igazuk volt az időjárásjelentő oldalaknak... Pár perc napsütést azért kaptunk néhány óránként.
Déltájt megálltunk Kisterenyén. A Gyürky–Solymossy-kastély 13 hektáros kertje nyitva, így besétáltunk. A kastély 1790-ben épült, késő barokk stílusú, egyemeletes, két hagymakupolás, zsindellyel fedett, saroktornyos kastély.
A Kárpát-medence felvidéki részén volt elterjedt ez a barokk kastélytípus. Ilyen stílusban készült épület, Trianon után nem maradt több Magyarországon. (Ez a legdélibb, az ország egyetlen ilyen építménye.) Pár perc séta a kertben, zárva az épület; kis ebéd a kocsiban, és máris indultunk.

Útközben, 3/4 3 tájban megálltunk Bánrévén pár percre, kívülről megnéztük a Vay-Serényi kastélyt, amely 1834-ben, az egykori putnoki vár helyén épült fel klasszicista stílusban, Serényi Alajos megbízásából. A legszebb példája a gömöri klasszicista kastélyépítészetnek az épület, melyben ma óvoda van. Nem messsze tőle a katolikus és református templom áll. A kis séta után már haladtunk is tovább.

1/2 4-re értünk Kelemérbe, ahol Tompa Mihály a szabadságharc bukása utáni időkben két évig élt, mint a falu lelkésze. A költő barátja volt Petőfi Sándornak és Arany Jánosnak is. Itt tartózkodása idején írta az önkényuralom idején az allegórikus, szabadságot és függetlenséget hirdető verseit. A verseket többnyire Rém Elek álnéven írta alá - ami a Kelemér szó visszafelé olvasva.

Tompa Mihály házát rögtön észre lehetett venni a református templom mellett - megkerestük a lelkészt, ő nyitotta ki nekünk a házat is, a templomot is. Felváltva néztük meg, egyikünk a kocsit (tele 8 napnyi cókmókkal) őrizte, míg másikunk nézelődött a gyerekekkel.
A ház kicsi, tele fotókkal, versekkel, néhány bútorral, emlékkel.

Felettünk gyülekeztek a fekete felhők, így 5 óra tájban már folytattuk is utunkat Aggtelek felé. Még gyorsan megnéztük Aggteleken a barlangi túrák időpontjait, majd irány a lefoglalt ház.
Kényelmesen, 1/4 7-re érkeztünk meg, két szobát beszéltünk meg, de csak holnaptól lesz meg mindkettő, addig egy szobába cihelődtünk le rengeteg cuccunkkal. Szép konyha, szuper ház, nagy kert, kerten belüli parkoló, Aggtelek szép részén...
6 teljes nap kirándulunk itt!

Második napunk hétfő, Húsvét hétfője.
Otthonról hozott rengeteg főtt tojás dukál a Húsvét hétfő reggelijéhez és főtt sonkájához, majd indulunk az aggteleki barlang bejáratához, a Baradla-barlanghoz.
Több szempont alapján kellett kiválasztani, mely barlangokat nézzük meg. Némelyik túra több órás és akár két héttel korábban be kell jelentkezni. Némely barlangban a sok vaslépcső miatt az alsó korhatár 10 illetve 14 év, míg más túrák csak barlangász felszereléssel teljesíthetők. Három csemeténk életkorához (7, 9, 12) kellett igazítani, mely barlangokba tudunk eljutni...
Aggteleken várakozunk, rengeteg ember, vagy 70-en voltunk. A bő 1 órás túra 10 órakor indult.
A Világörökség részét képező felszín alatti világ egyik legjelentősebb képviselője a 25 km összhosszúságú Baradla-Domica barlangrendszer, amelyből most mi - egyelőre - csupán egyetlen kilométert járunk be. A múlt században a világ második leghosszabb barlangjának számított, ma már azonban sokadik lett a sorban.
A Baradla név feltehetően szláv eredetű, s a sziklaszirtet jelentő (bradlo) szóból származik. Már hétezer évvel ezelőtt az ősember is élhetett itt, erre utalnak a bükki kultúrából talált vonaldíszes cserépedények. A sok fekete szín, a kormos képződmények, sziklák mind-mind az elődök emlékeit őrzik.
Először 1549-ben tettek említést a barlangról, de komolyabb leírás csak 1781-ben született, német nyelven. Sartory József készítette el az első felmérést róla 1794-ben. Az eredeti munka elveszett, de a térképéről egy másolat megtalálható Budapesten. E rajzot, a világ első mérnök által készített barlangtérképeként tartjuk számon. A BARADLA-BARLANG 200-230 millió évvel ezelőtt képződött triász mészkőben alakult ki. A területet a triász időszakban fokozatosan mélyülő tenger borította, amelyben a mélységtől és a szárazföldtől való távolságtól függően különböző minőségű meszes üledékek rakódtak le...

Az egy óra hamar eltelt. Sétálgattunk a sok függő- állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók között, itt-ott víz csillant meg. A nevük is aranyos: Anyósnyelv, Mikulás, Tigris, Oszlopok csarnoka, Hangversenyterem... A Hangversenyteremben zenét is kaptunk, opera hangzott fel elementáris erővel, miközben fényjátékkel világították meg a cseppköveket.
És még denevérrel is találkoztunk, ott csüngött a fejünk felett...
A meseszép cseppkövek után a szemben lévő étteremben ebédeltünk, halászlé és rántott hús kíséretében koronáztuk meg a kirándulásunkat.

A nap második felében irány Jósvafő, de sajnos a tájház, a templom zárva (úgy látszik, a Húsvét hétfő nem hatotta meg őket.) 2 órára a barlang bejáratához mentünk, ahol egy kiállítást néztünk a barlangokról, lámpákról, felfedezőkről...
Még délelőtt az Aggteleki barlangnál lefixáltuk az időt, hogy most 3 órára jönnénk a Vass Imre-barlangba, így várt minket a barlangi túravezető a Jósvafő-barlang bejáratánál - és csak mivelünk kirándultunk, mi öten alkottuk a csoportot. A túra nagyjából 3 órás volt, 1 óra séta a barlangig (kb. 3 km oda), közel 1 órát benn, 1 óra vissza séta, ugyanott. Menet közben erdőben, faluban is jártunk, többek között egy szalamandrával is összefutottunk... mi mással, mint a Nemzeti Park jelképével, a fekete-sárga, foltos szalamandrával.

A VASS IMRE-BARLANG felfedezése 1954-55-ben történt. A barlangrendszer teljes hosszát több, mit tíz kilométerre becsülik, de ez még nem bizonyított.

A barlangban csak mi voltunk - élveztük is a látványt, az érzést, megcsodáltuk a 8 méteres narancs zuhatagot, a színeket, a látványt, a hófehér csillogást, sárgás kibukkanást, csavarodást, gömbszerű alakzatokat... A barlangból 540 m oda-vissza a látogatható-kivilágított rész, szép keskeny sáv, köröskörül-felettünk a cseppkövekkel. Maga a barlang messze nem akkora mint a Baradla, nincsenek nagy termek, hanem inkább egy keskeny folyosó, de ugyanakkor sokkal épebb, sértetlenebb mint a Baradla. Érdemes volt felkeresni!

A 3 km-es sétával vissza is értünk Jósvafőre, ugyanazon az úton, amin jöttünk, és irány haza, Aggtelekre.

Harmadik nap, kedd.
Nézzük az időjárást, felhők tornyosulnak ma is felettünk, ígyhát ismét a föld alatti világ a tervünk. Szinte egész hétre megkötöttük a biztosítást, így mindegy, melyik nap ruccanunk át Szlovákiába. Aggtelektől alig pár kilométer a határ, így kezdésnek a néhány percre, a határ túloldalán nyíló Domica-barlangot céloztuk be mai napra.
Sajnos kevés volt a víz, így a csónakázást ismét nem lehetett kérni a túrához a Styx patakon (2008-ban voltunk itt, akkor sem tudtunk csónakázni).
A gyerekek nem emlékeznek a 6 évvel ezelőtti barlangi nézelődéshez, igaz is, Bali akkor volt 1 éves, és háti hordozóban végigaludta a túrát; és a nagyok sem igen emlékezhetnek.

A DOMICA BARLANG 1/2 10-es túráját elértük, 1 órás szép séta, csodaszép cseppkövek, lágy sétautak... szép volt ismét a barlangi túra, magyar idegenvezetéssel. A Baradla-Domica-barlangnak, ez a Domica szakasza 5,368 km-es, mi kb. 780 métert fedezhetünk fel belőle. A barlang gazdag cseppkőképződményei közül főleg a cseppkődobok és pajzsok, a mésztufagátak (Római fürdő, Plitvicei tavak), a hagymaalakú sztalaktitok és a pagodaszerű sztalagmitok jellegzetesek.

Innen pár km, és máris a Gombaszögi-barlangnál vagyunk. Pont elment a magyar túravezető, így egy szlovák jött, de szerencsére egész jól beszélt magyarul ő is. Csak mi öten voltunk a túrán, remek, miénk a barlang fél órára!

A GÖMBASZÖGI-BARLANG 1525 m hosszú folyóvizes forrásbarlang, 285 méter itt a látogatható szakasz, de majdnem ugyanaz oda-vissza, így 530 métert sétálunk. A barlangra az egyedülállóan vékony szalmacseppkövek a jellemzők, szép hosszú szálak lógnak le mindenhonnan, akár 3 méter hosszan is.

Innen némi dilemma után - nézegetve a fekete fellegek útját az égen -, mégis visszajöttünk, mert Rozsnyóra a komor idő láttán nem mentünk tovább, jöjjön hát ismét egy magyar barlang.
Másik úton, kis falvakon át indultunk vissza, Pelsőc faluban álltunk meg, mely a XVIII. században Gömör vármegye székhelye volt. A református temploma és a kápolnája 1320-ban épült, eredetileg a Bebek család temetkezési helye volt.

Aggteleken ismét megálltunk ebédelni a barlanggal szemben, a tegnapi halászlének nem tudtunk ellenállni, megismételtük. Ma már ember is alig volt, ott, ahol tegnap parkolni sem tudtunk. Szerencsére pár percre kisütött a nap, gyorsan lefotóztuk a templomtornyot - igaz, a háttérben gyülekeztek a fekete felhők.

Mivel csak 4-kor indult a kinézett Vörös-tói barlangi túra, addig elmentünk megnézni a világ legnagyobb könyvét, mely a Guiness Rekordok Könyvben is szerepel. 3 óra után értünk a Jósvafő melletti Szinpetri falucskába, ahol már messziről is mutatós fehér ház fogadott.

Itt található a világ legnagyobb könyve, melyet 2010-ben hitelesített a Guinness. Ez 346 oldalas, egy lapjának mérete 418×377 cm, a súlya 1420 kg. A könyvet kódex kötéssel kötötték be, vagyis az elő és hátlapa 4 cm vastag fatáblából készült és 13 egész marhabőrrel borították be őket. Hagyományos módon kender madzagokkal, zsinegekkel, nagy tűkkel, vásznakkal varrták össze a könyv lapjait és gerincét. A lapozáshoz több ember szükséges, nem nagyon szokták lapozgatni ezért. Az idegenvezetéssel megnéztük a régi, de gyönyörűen felújított malomban a meglepően gazdag Gutenberg korabeli nyomdászati kiállítást is. Ez az ország egyetlen papírmalma (Európában kettő van, de csak ez működik).
A távolban, a hegyoldalban pedig egy kövekből kirakott hatalmas foltos szalamandra ábra látszott ide.
Sajnos időnk kevés, bő félórát tölthettünk csak el itt, pedig volt mit nézni, de siettünk a barlanghoz, a legutolsó túra idejéhez.

3/4 4-re már a barlang bejáratánál voltunk. Ez a VÖRÖS-TÓI-BARLANG, a közepes túrára fizettünk be, vagyis kb. 2,3 km, és 100 perc lesz a túra, és Jósvafőnél jövünk majd ki - tehát nem kell majd külön túra Jósvafőhöz, mert most megnézzük egyben a két barlangot!
Rajtunk kívül még egy család volt, tehát elég laza volt a társaság - bezzeg a Húsvét hétfői Aggteleknél mozdulni sem lehetett. Húsvét keddje viszont ilyen csendes.
Styx-patak mentén haladtunk a barlang mélyén. Itt található az ország legmagasabb állócseppköve a 19 m magas Csillagvizsgáló. Megnéztük a barlang legnagyobb termét, az Óriások termét is: a 120 m hosszú, 38 m széles és 27 m magas terem több barlangi szint egybeszakadásával, kb. 200.000 évvel ezelőtt keletkezett. Az óriások termében csodás zenére fokozatosan fényesedtek (világították) ki a cseppkövek. Innentől már a jósvafői szakaszra jutunk, ami inkább sziklás, mint cseppköves.

Az eddig látottakat nézve, ez a barlang tetszett nekünk a legjobban.
Jósvafőtől kisbusszal hoztak vissza minket a Vörös-tói kezdéshez, ahol a parkolóban volt a kocsink. Innen haza, pár perc, 6 óra körül a szálláson is voltunk.

4. napunk, szerda.
2 nap alatt 5 barlang... - mi lesz tovább?
Nincs itt ennyi barlang, hogy a 8 napunkat mind barlangokkal töltsük ki...
Nézzük az eget ma reggel is, - végre van egy kis folt a felhők között, de semmi sem biztos, így háromféle programmal készültünk, hogy ne csak vakondot játszunk minden nap a föld alatt. Az volt a terv, ha süt a nap, felkirándulunk a Szádvár romjához, ha esik az eső, akkor Miskolctapolcára indulunk a barlangfürdőbe bebújni, ha felemás az idő, akkor Rudabánya és kis falvak a cél...
Nos, ma foltokban kéklett az ég a felhők közt, a közepes megoldás lett a győztes, így Rudabányára indultunk ma reggel, 9 óra után.

A Rudabánya melletti vasércben gazdag hegyvonulat völgyeit 10 millió évvel ezelőtt tavi mocsári üledékek borították, amelyekben napjainkig megmaradtak az egykor ott élt növények és állatok maradványai. Rudabánya a XIV.-XV. században jövedelmező réz- és ezüsttermelése révén bányavárossá emelkedett; sok értékes ércet és ásványt bányásztak itt, ennek is állít emléket a múzeum. A ruda szó jelentése érc, vasérc, vörös vasas föld. A falut is először „Ruda” alakban említi egy 1299-ben kelt oklevél.

Rudabánya városkában rögtön a főúton meg is találtuk a Bányászattörténeti Múzeumot.
Bányászlámpák, bányászsisakok közt megcsodáltuk a szebbnél szebb ásványokat is, csillog-villog szinte minden... A fossziliák is visszarepítettek minket az időben, a tengeri csigák közt láthattuk az 1965-ben itt megtalált Rudapithecus hungaricus ("Rudi") ősember megmaradt alsó állkapocstöredékének másolatát a négy ép zápfoggal együtt. Talán 8-12 millió éves lehet.
Bementünk egy kis föld alatti, 15 méter hosszú mesterséges táróba is, csillék, bányagépek közt nézelődtünk, bányakovács műhelybe is bepillanthattunk idelenn.

A faluban felkerestük a meseszép református templomot is, kis hófehér tömzsi épület ragyogóan állt a csodás kék ég előtt, a különálló harangtoronnyal.
A református templom épületét Rudabánya középkori virágzása idején, az 1350-es években katedrális méretekben - 33 méter hosszú -, kora gótikus stílusban emelték. A XV. században késő gótikus stílusban átépítették, majd a templom később a török támadásokban elpusztult. A XVI. század végén a reformátusok vették birtokukba a templomot, amelynek csak az épebben maradt nyugati harmadát állították helyre, 1664 és 1666 között. De így is igen szép, látványos volt az épület.
A bal oldali támpilléren egy középkori napóra látható, ami Magyarországon ritkaság.

A lelkész szerencsére otthon volt, így kinyitotta nekünk a tepmplomot. Megcsodálhattuk a 120 festett táblából álló famennyezetet, amely az egyik legszebb, legnagyobb és legépebb ilyen kazettás mennyezet az országban. Jolsvai festőasztalosok készítették 1758-ban.
A kis harangtoronyba is felmásztunk, a gyerekek legnagyobb örömére.

A múzeumban ajánlották, hogy nézzük meg a bányatót is a városka mellett. A volt külszíni vasércbánya helyén 1985 után keletkezett bányató az ország egyik legmélyebb állóvize, legnagyob mélysége megközelíti a 60 métert. A tó hossza körülbelül 300 méter, legnagyobb szélessége 80 méter

A külszíni bányaművelés után visszamaradt meredek sziklafalak és omlások határolják a tavat, melyeket fokozatosan elborított a növényzet. Főként akác-, nyár-, nyír- és fenyőfák, néhol tölgyesek is kialakultak. Kezdettől fogva élnek benne halak és más élőlények, de mivel vize hideg, tápanyagokban viszonylag szegény, ezért csak a kisebb halfélék kedvelik.
A kékeszöld víztükör a szürke, barna, sárga és vörös sziklákkal és a zöld növényzettel festői képet mutat - ragyogó napsütésben, kék ég alatt... De most a napsütés el-elbújt, így néha a komor-szürke színek jellemezték a varázslatos vidéket.

Szuhogy falu közelében a térkép egy várromot jelzett. A szépen hangzó Csorbakő vára emelkedik itt.
A várat a Tekes nemzetségbe tartozó Ládi család építtette, mégpedig valószínűleg az 1300 körül élt Ládi Csorba Miklós, akiről a vár nevét is szerezhette. 1351-ben szerezte meg Perényi András. A vár első okleveles említése 1403-ból maradt fenn, amikor Zsigmond király megengedte pohárnokmesterének, Perényi Imrének, hogy a már igen lepusztult csorbakői várat újjáépítse. Ő főúri lakóhellyé tette a várat.
A XVI. században valószínűleg Perényi Péter végeztetett korszerűsítéseket, bástyákat épített a váron. 1540 végén Ferdinánd király a várat Bebek Ferenc felső-magyarországi főkapitánynak adományozta, aki azt 1541 februárjában továbbadta testvérének, Bebek Imre nagyváradi prépostnak, aki a palotában 13 éven keresztül pénzhamisító műhelyt működtetett. Itt elsősorban a még mindig forgalomban lévő II. Lajos által kiadott dénárokat hamisították. 1553-as halála után özvegye nem akarta elhagyni a várat, így Bebek Ferenc megostromolta, majd leromboltatta a várat rudabányai bányászokkal. Azóta romos a vár, a törökök előli menekülés során még a XVII. században használták.

Nagy nehezen találtuk meg a várat, vagy háromnegyed órás gyaloglás után, nem volt kitáblázva, külön-külön keresgéltük, majd eltévedtünk, hol az erdőben, hol a szántóföld szélén barangoltunk... míg végül az erdőben akadtunk rá a 2-3 méteres falakra - be voltak nőve, tetejükön bokrok, majdhogynem fák... alig-alig lehetett észrevenni. Utána már kibontakozott a vastag, mélybe nyúló, nagyméretű falak - de őserdei káoszban mindenhol... Amilyen meseszép a neve, Csorbakő... olyan elhagyatott...
Alig félóra elteltével, 4-kor már indultunk is vissza a kocsinkhoz.

Szuhogyon egy pillantás a templomra, majd a következő állomásunk a szépen hangzó Szendrő falucska volt; Szendrőt 1312-ben említik először a források Zundreu néven, valószínűleg Szend nevű birtokosáról kapta a nevét.
1578-tól Szendrő várában tartották Gömör vármegye közgyűléseit, és Szendrő a vármegye székhelye lett. Szendrő a felső-magyarországi főkapitányság (generalátusság) egyik várkörzetének központja volt; alá tartozott többek között Szádvár, Krasznahorka és Balog vára is.
A kastélyt gróf Csáky István építtette jobbágyai segítségével az 1600-as években, késői barokk stílusban. Ma könyvtár, így csak kívülről nézhettük meg.

Ellenben, ahogy a monumentális templomtornyot szemléltük a lelkész megkérdezte, szeretnénk-e megnézni? Természetesen! - örültünk, hogy bejuthatunk. A református templom külön álló, négyzet alaprajzú terméskő harangtornya feltehetően egykor az Alsó-vár egyik bástyája lehetett, a XV-XVI. században épült. A mai templom 1897-ben épült, melynek tetőzete fagalériás, gótikus stílusú.
A toronnyal kezdtük a nézelődést, lévén fekete fellegek gyülekeztek fölénk. Igazunk is lett, ahogy felmásztunk a toronyba, körülnéztünk, az első fotók elkészültek - falu a magasból -, elkezdett szakadni az eső... Majd utána átmentünk a templomba is.
Szendrő vára két részből áll, az alsó rész alig látszik, eltűnt, ráépítettek, egyetlen boltív fedezhető fel igazán, mi nem is láttuk még ezt sem - a vár felső része viszont a falun kívül a dombtetőn van. Tekintettel az esőre, kihagytuk a felső vár romjait - de hazafele menet itt menjünk majd el - véstük eszünkbe a tervet.

Szendrő után már a szállásunk felé indultunk el, Kánó falu templomát lefotóztuk, majd tovább... Az eső áztatta aszfaltút gőzölgött a nedvességtől - és hirtelen előttünk termett öt őz. Ott álltak együtt az út kellős közepén. Mi is megálltunk - és egymást néztük. Majd kecsesen tovaügettek. Férjem annyira a látvány hatása alá került, hogy hiába nyomtam a kezébe a csőre töltött videót, elfelejtette benyomni, úgyhogy a kíváncsi őzekről csak fotó született.
Hazafele menet aztán még többször is láttunk az úttól nem messze magányos őzeket.

5. nap, csütörtök
Szokás szerint - mint minden utazásunkon - minden napra legalább két programot készítetek elő, hogy az időjárás függvényében pár perc alatt dönthessünk: ha süt a nap várromok, ha esik, akkor barlang...
És végre, végre - napsütés fogad minket reggel! Egy közeli várrom, Szádvár lesz a mai napunk fénypontja, Szögligeten!
Lelkesen készülődünk, reggelizünk, s már Szögliget felé el is indultunk - fénytengerben. Teljesen más a világ ragyogó napsütésben, nyoma sincs az elmúlt napok ólomlábakon járó szürke paplanjának...

Szinpetri, az óriáskönyv faluja, Szin - és már meg is érkeztünk a célunkhoz, a Szögliget faluba, alig pár km-re van aggteleki szállásunktól.
A falu a XIII. század második felében magyar lakosságú településként szerepelt az oklevelekben, a falu Szádvárral együtt jött létre, lakói a vár jobbágyai voltak.
A faluban megálltunk pár percre, láttuk a református és katolikus templomot egy kis zöld terecske mellett. A Sarlós Nagyboldogasszony katolikus templom alapjait a XIII. században román stílusban építtték, ma már csak egy ablak és egy befalazott kő bejárat emlékeztet rá. Jelenlegi, copf külsejét az 1788–1790-es átépítés eredményeként kapta. Ekkor építették a tornyát is.

Nem sokat időztünk itt, mentünk is tovább a falu széléhez, ahol 10 órakor már le is tettük a kocsinkat. Szép kényelmesen bandukolva háronegyed óra alatt értünk fel a várhoz. Erdőben haladtunk, köves úton, egyre csak felfele és felfele; a Várhegy 460 méter magas.
A köves úton jól kirajzolódtak a szekerek nyomai - mély vályúnyom látszott bemélyedve jópár helyen a simára koptatott köveken - több száz év történelme, még az erdőben, a lábunk alatt is látszik... A vár alatt haladt a kereskedésre használt derenki szekérút.

Szádvár megépítésének időpontját nem lehet tudni; a szabálytalan alaprajzával a hegytető alakját követő vár első említése V. István 1268-ban kelt okleveléből származik. A XIII-XIV század fordulóján a területet a nagy hatalmú Aba Amadé nádor serege szállhatta meg, mivel, hasonlóan más visszafoglalt erősséghez, Szádvárat 1319-ben már Károly Róbert király kezén találjuk. A XIV. században a királyi kezelésben lévő váruradalmat a Drugeth család birtokolta. 1406-ban Luxemburgi Zsigmond király az őt a trónra juttató bárók közül Bebek Györgynek adományozta. Cseh husziták is elfoglalták, majd ismét a Bebek család szerezte vissza. 1567 január elején a védők a vár feladására kényszerültek. A XVII. század folyamán az ország nagy részét meghódító törökök idáig már nem jutottak el.
A várat 1688-ban rombolták le a bécsi udvar utasítására. Ezután az uradalmi központ Bódvaszilasra került át.

A romok hatalmas területen feküdtek; a szabálytalan alaprajzú vár hossza kelet-nyugati irányban mintegy 200 méter, legnagyobb észak-déli szélessége pedig körülbelül 70 méter; négy várudvara volt.

A várban majd máfél órát nézelődtünk, a kilátás csodaszép, a várban mindenütt valahol-valami fal magasodott. Elég nagy romok szerteszéjjel, épp elég volt bejárni. A napsütés csak még teljesebbé tette az élményt.
A fiúk élvezettel szaladgáltak a várfalak közt, csak mi voltunk és a természet, a történelem, a múlt... Vadregényes vár, romok, kövek, csodás panoráma... Az ilyen a várakat szeretjük a legjobban...
Magunkkal hozott ebédünket is itt fogyasztottuk el e mesés környezetben.

A vártól lejőve nem a kocsink felé kanyarodtunk a hegyről - így alig félóra alatt már Derenk faluban voltunk.
Szögligethez tartozik a falutól északnyugatra fekvő Derenk romközség, amelynek házait Horthy Miklós leromboltatta, mert összefüggő vadászterületet akart, ezért 1938-tól kezdődően elkezdték kitelepíteni az embereket. 1943-ra megszűnt a falu. A falu lakossága még 1717-1720 között három lengyel faluból érkezett. Azóta is megőrizték hagyományaikat, származásukat - a kényszerű elköltözködés miatt évente megrendezett Derenki Búcsúban emlékeznek meg minderről.
Ma csak annyit lehet látni, hogy fű-fa mindenhol, és négyszögletes, csúcsukra állított táblák mutatják, kinek a háza állt ott, és hová költözött el. Egy falu, házak nélkül, kicsiny táblák képében. Csak itt-ott látszik nyoma, hogy valaha itt házak álltak...
Egyetlen ház áll csupán - egy újonnan épített emlékhely, amely nyitott, bejárható s ahol fotók, leírások szerepelnek a "rommá vált" (eltűnt) faluról.

Szép lassan visszaballagtunk a kocsinkhoz, 3/4 3 felé járt az idő, az edelényi hatalmas kastélyhoz már későnek éreztem elindulni (alig egy óránk maradna rá), így maradtak a kisebb falvak a közelben.
Melletünk, Perkupa faluban már meg is álltunk. A református és katolikus templom közt régi népi házak húzódnak végig. Pár perc sétát megért.

Következő falunk neve nagyon tetszett a fiúknak: Szalonna. A név vagy személynévből származik, vagy a szláv (lengyel) slana (sós) szóból, közelében ugyanis enyhén sós vizű forrás található.
A falu közepén áll a meseszép református templom. Délután kettőtől már borult az idő, de most, pár percre kisütött a nap, így egy mesés napsütötte fotó készülhetett a remek épületről. Árpád-kori torony nélküli templom.
Egyik része a XI. századi rotunda. Ezt a körtemplomot bővítették továbbra is román stílusban a XIII. században nyugat felé a nagyobb, szabálytalan négyszög alakú hajóval. 1383-ban a hajót a birtokos Lóránd fia István gótikus boltozattal fedte be, az azonban a török pusztítás idején megsemmisült. A rotunda belső falán értékes freskótöredékek maradtak fenn. A templom egykori védőszentje (amint ezt egy 1332-ben kelt irat említi) Antiochiai Szent Margit volt, a XIII. századi falfestmények részben az ő életét mutatják be.

A templom belépőjegyes volt, de egy néni gyorsan kinyitotta, és rengeteg színes mesével visszakalauzolt minket a múltba, majd egy órán keresztül.
A közelben áll az eléggé lepusztult állapotú, XIX. századi klasszicista Bónis-Gedeon kastély; az útikönyvek szerint ma iskola.

Innen a falu melletti Rakaca víztározóhoz mentünk ki; Szalonnától alig 1,5 km-re a falu határában duzzasztották fel a Rakaca-patakot, mely a Bódva jelentős mellékvize. A Rakacai-tó, Magyarország egyik legnagyobb (5,5 millió m3, 1,5 km2 és 3 km hosszú) víztározója. Átlagmélysége 2,5-3 m. A horgászok kedvelt tava, ponty, amúr, süllő, csuka, dévérkeszeg, karikeszeg, domolykó halak vannak benne.
Most, borult időben, néptelen parttal... nem fogott meg minket, nem is időztünk itt egy-két percnél többet.

A víztározó mellett áll Martonyi falu, s leghíresebb látnivalója, kb. 2 km-re a falutól a Háromhegyi Pálos templom és kolostor romja. Építészeti szempontból nézve, a legjobb állapotban fennmaradt emléke az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek. (A Pálos rendet Özséb - esztergomi kanonokból lett remete - alapította 1250 körül.) A kolostort 1341-ben szalonnai nemesek, a Tekes család alapította, s 1347-re épült fel gótikus stílusban, a Boldogságos Szűz tiszteletére. 1399-től a Szalonnai család birtokába került. A szentély 3 oltárát János egri segédpüspök szentelte fel 1411-ben. A törökökkel vívott háborúk idején, 1550 körül vált lakhatatlanná.
A XVI. század vége óta romos.

A falu után jóval, egy útelágazásnál letettük a kocsit, és szűk félóra alatt odasétáltunk egy erdei úton a romokhoz.
A fák közt alig vettük észre a hatalmas falakat, bár ott azért egy tisztást hoztak létre neki. Pár éve tettek rá tetőt (a nálam lévő útikönyv még tető nélkül mutatta).
Igen impozáns, óriási falak, magaslatok... nagyon látványos rom volt, kívül-belül egyaránt. Persze napsütés már sehol sincs, a nap lemenőfélben van, ráadásul egy erdő közepén vagyunk... Esélyünk sem volt a ragyogó kék egű napsütötte fotókhoz...
Háromnegyed órát is elnézelődtünk benne, 6-kor indultunk vissza a kocsinkhoz.
Egy röpke pillantás a Martonyi 1998-ban épült római-görögkatolikus templomra, majd az 1786-os református templomára is, majd irány Aggtelek. 1/2 8-ra értünk vissza a szállásunkra.

6. napunk, péntek.
Reggel szokás szerint kimegyünk a kertbe az aktuális időjárást "lecsekkolni": ismét tejfehér az ég, ólomsötét, szomorú, gyenge eső is permetez... Akkor jöhet mára a Miskolctapolcai Barlangfürdő; tehát ma ismét a föld alatt leszünk.
9 órakor sikerült is elindulnunk, felmálháztuk magunkat a rengeteg strandcuccal, és 1/2 11-kor már ott is voltunk a fürdőben, és este 6-ig, a zárásig szinte ki sem jöttünk a vízből. (Ha ilyen vizes helyen vagyunk, általában egész napot benn töltünk, hiszen árban is így gazdaságos.)

Nehezen találtunk helyet, két nyugágyat, de pár óra múlva már kényelmesebben elfértünk.
Én gyerekkoromban voltam itt utoljára, nagyon megváltozott ahhoz képest. Sokkal több mesterséges medencét csatoltak még hozzá (vagy csak én nem emlékeztem rájuk?). A kültér le volt zárva, pedig én legjobban a tölcséres kijáratra emlékeztem. Elvileg Húsvétra kinyitott volna a kültér is, de elhalasztották a hides-esős rossz idő miatt.

Ma is többször szakadt az eső, konstatáltam, mikor az ablakokon át kémleltem ki - jól döntöttünk, hogy nem valahol az erdőben ázunk ilyenkor. Mikor ki és bejöttünk a fürdőbe, már azalatt is vizesek lettünk. No de sebaj, most hát élvezzük a vizet - nem a fák közt, hanem a barlang falai között...
A fiúknak nagyon tetszett minden, állandóan a vízben voltunk. Bali kapott egy Thomas gőzmozdonyos karikát, mert nem ért le a lába. Számtalanszor végigbolyongtunk a járatokon, élveztük a barlang mesés hangulatát. Eddig is barlangban voltunk; azonban most cseppkövek helyett a barlangi vizet élvezzük. Minden termet kipróbáltunk, volt csillagos ég és római terem is, hidacskán át is közlekedtünk, és szárazon is barlangi járatokon át ballaghattunk ide-oda...

Ebédeltünk finom rántott húst sült krumplival, és még jégkrémmel is megkoronáztuk a napot, a gyerekek legnagyobb örömére.
Egyszóval eső ide vagy oda, a barlangfürdő elkápráztatott minket mesés hangulatával, csodás élményeivel, barlangi félhomályával, rücskös falaival.
Este 6 órakor zár, mi pár perccel előtte igyekeztünk ki, naná, esőben, s irány a kocsi, s meg sem álltunk a szállásunkig.
Fél nyolc, már alvó gyerkőcöket kellett kiemelni a kocsiból.
Csak nem volt fárasztó a mai nap... is?

7. nap, szombat.
Utolsó teljes napunk.
Hiába vártuk a jó időt, ma a felvidéki Torna vára volt betervezve mesés romokkal a határ mellett, kacérkodtunk Krasznahorkával és Betlérrel is - de mivel itt már 2008-ban jártunk mindhárom helyen, és ma ráadásul ismét esik az eső; akkor menjünk inkább - hová máshová? - egy barlangba! De ezúttal egy számunkra is ismeretlen szlovák barlangba, a Jászói barlangba.

A JÁSZÓI BARLANG hossza 2811 m, szintkülönbsége 55 m, a látogatási útvonal 720 m.
A barlangot a Bódva-folyó lebukó vizei alakították ki másodidőszaki triászkori mészkőben. Járataiban gazdag cseppkődíszítés található. Figyelemreméltóak pagodaszerű állócseppkövei, cseppkőoszlopai, cseppkőlefolyásai, cseppkődobjai, szalmacseppkövei és egyéb formái. Szlovákia 24 denevérfajából 19 rendszeresen telel itt.
A Jászói-barlang már a neolitikumban (bükki kultúra), bronzkorban, hallstatti korban (az idősebb vaskorban) és a római korban is lakott volt. Elszórt régészeti leletek alapján az ember rövid paleolitikumi ittartózkodása is feltételezhető. A barlangot már a történelmi időkben is ismerték, amiről a Huszita-terem 1452-ből származó felirata tanúskodik.

A barlangba is szemerkélő esőben vonultunk be, sikerül a 10 órás indulást elcsípnünk. 45 perc alatt járjuk be a barlangot, kb. 30-an is lehetünk, meglepően sokan. A túra szlovákul van, egy kukkot sem értünk belőle. Mesés cseppkövek közt sétálunk (sietünk a csoportunk után), néhol szűk folyosókon haladunk.
Ez a szlovák oldalon nekünk is újdonság volt.

Itt áll a faluban, pár percre a barlangtól a XII. században Könyves Kálmán király által alapított jászói premontrei kolostort és templom. Építését csak a tatárjárás szakította félbe és 1255 után fejezték be. Szülőkkel együtt heten már jártunk itt 2008-ban, akkor felújítás alatt volt, de beengedtek pár percre. Most zárva, így némi tanakodás után a Mártonházi aragonitbarlangba indultunk el... Hová menjünk esőben? - Barlangba! Folytatjuk hát a szokásos kirándulásunkat.

A táj esőbe vész, alig látszanak a hegyek. Torna falu mellett visz el az utunk, a párába burkolt hegy felsejlik az esőben - no igen, a tetején lévő vár volt a mai programunk...
A várat, fenn a hegytetőn, megszemléltük - a kocsiból...
6 éve, mikor fenn jártunk, csak Bendivel hármasban - a két kicsi lenn aludt a kocsiban, míg szüleim pihentek. Mivel romantikus várrom, itt van a közelben, kis dombtetőn... örömmel megnéztük volna mindnyájan... De esőben...?! Kiszálltam a kocsiból esernyővel felszerelkezve - egy fotó, hátam mögött valahol a vár, a messzeségben... Ami nem vár ma minket... és indultunk is tovább a Mártonházi aragonitbarlangba. Elbújni az eső elől... vissza a föld alá.

Útközben Krasznahorka vára mellett megyünk el - épül az új teteje, látszanak a daruk az esős párában...
Csetneken 20 percre megállunk a főtéren, néhány épület, a XIV. századi zömök, híres evangélikus templom, most nincs időnk bemenni (belépőjegyes)... itt körülnéztünk jó alaposan régen, úgyhogy megyünk is tovább az aragonitbarlangba.

A Mártonházi aragonitbarlanghoz (Ochtinai aragonitbarlang) nemsokkal két óra előtt oda is értünk. Itt is jártunk hat éve már, de akkor Bali a kocsiban aludt apukámmal, és a két nagyobb csemeténk életében is ez még oly hosszú idő, újdonság lesz azért nekik, reménykedünk.
A barlang mesterséges tárója 144 m hosszú, amely 19 m szintkülönbséget hidal át 104 lépcsőfok segítségével. A járatok összhossza 300 m. A barlang mennyezetét egyedülálló aragonitkristályok szerteágazó formái borítják. Hasonló jellegű idegenforgalmi barlang csak kevés van a világon, a barlang képződményei pedig világviszonylatban is különlegességnek számítanak.

Az eddigi barlangok közül a legdrágább, és majdnem a legrövidebb túra... 2-kor kezdődik, és alig 30 perc, és már vége is.
Tényleg szép, állapítom meg, másodjára is, más mint a cseppkőbarlang. A rövidke "gubancos" képződmények, néhol sűrűn egymás tetején, néhol ritkán a köveken, nagyon szép látvány. Különleges.

Mire elindultunk a barlangból, 3 óra felé járt az idő, a Betléri kastély legutolsó időpontjához már nem értünk volna oda, így inkább Rozsnyó főterére indultunk - legalább nosztalgiázzunk egy kicsit, hol is nyaraltunk 2008-ban...
Még Csetneken a vízikastélyt felkerestük, most is zárva, mint régen, megyünk is tovább.

1/4 4 után értünk Rozsnyóra. Bő egy órát sétáltunk a főtéren, megéztük a tér közepén a tűztornyot, a templomokat... mivel mindezt már a múltkor láttuk, részletesen, most inkább egy kis emlékezés volt a cél.
Az idő hol majdnem feketéllett a felhők jóvoltából, hol felderengett a nap helye valahol a felhők árnyékában... Szerencsére azért nem áztunk el.

Rozsnyó után pár perc múlva megálltunk Berzéte (Brzotín) falucskában. A falu leírása már 1242-ben "Berzethe" néven szerepel először, amikor aranyat bányásztak a határában. Most megálltunk a református és katolikus templománál pár percre, majd a kastélyait vettük szemügyre a kihalt faluban.
Pelsőcön egy-két perc, a községházát néztük meg. (Itt már a harmadik napon a román kori templomát megcsodáltuk.)
Este 6 után pár perccel már vissza is értünk Aggtelekre.

8. nap, vasárnap
Utolsó napunk.
Mára is napsütést reméltünk, cserébe ismét esőt kaptunk. Ma pedig a környéken akartunk még egy kicsit tekeregni, olyan sok közeli falu kimaradt - de esőben, hidegben, ólomszürke időben senkinek sem volt kedve plusz köröket írni... így csak azokban a falvakban álltunk meg, ami hazafele útba esett.

Szép kényelmesen (nem volt miért sietni, hiszen kimaradnak a betervezett faluk), 11 óra után, szemerkélő esőben, a szokásos fekete felhők kíséretében - hogy másképp? - hagytuk el a szuper olcsó szállásunkat.
Az időjárás hol szakadó, hol épphogy petyegő eső közt váltakozott. Így megálltunk Bódvarákó templománál, majd Tornaszentandrásra akartunk átmenni... El is indultunk egy szűk úton, ami a 3,5 km-ből 2 km után földút lett. Eső után voltunk, és saras volt az út, a traktornyomba férjem belecsúszott - nem tudott a nyomsáv tetején maradni, így akkor, amit a traktor középen felnyomott sár - beakadtunk. Mivel a mi kerekeink is a traktornyomsáv kerekeinek helyére csúsztak... 2x is lefulladtunk...
Ahogy behajoltunk a kocsi alá, láttuk, hogy valami műanyag letört és fityeg, kb. 20-30 cm hosszan... Utólag tudtuk meg, a hűtőcsövünk pár centin múlt, így az is, hogy ott maradunk a sárban... Szerencse, hogy valahogy kikecmeregtünk belőle, de azért nem túl bizakodóan folytattuk utunkat, ha egyszer lóg valami odalenn...

A hatalmas sártengeren átkelve egy faluban bukkantunk ki, ami végül is a keresett Tornaszentandrás volt. A környék már az őskor óta lakott volt, a település a honfoglalás idején jött létre.
Esőkabátba burkolózva felmásztunk a dombtetőre, megkerestük a katolikus templomot, melynek románkori ikerszentélye egyedülálló építészeti emlék. Valószínűleg II. András király felesége, Gertrúd királyné kíséretébe tartozó merániai stílust képviselő építészek alkalmazták az ikerszentélyes formát. Bővítései és falképei a XIV. századból valók, berendezése barokk.
Sajnos zárva volt, így csak kívülről csodálhattuk meg a románkori masszív falakat.

Szendrő felé vettük az utunkat. A negyedik nap késő estéjén itt jártunk ugyan a faluban, de esett az eső, és beesteledett... Az eső mára is maradt, ígyhát esőben másztunk fel (felváltva) a dombterőre, a Felső várat megnézni.
A romokat a humusz és a sűrű, bozótos növényzet teljesen befedte. A vár körvonalai azonban, ha nehezen is, de kivehetők.
1566 óta tudunk építkezésekről. A felső vár története a XVII. században igen változatos. 1604-1606 között hol a császáriaké, hol pedig Bocskay seregéé. 1619-1623 között ismét a császári sereg és Bethlen Gábor csapatai váltják egymást többször is a vár falai között. 1644-1645-ben I. Rákóczi György foglalja el a várat rövid időre, de a császáriak hamarosan visszafoglalják... történelme igen sokat rejt.

Szabálytalan alaprajzú, ötszögű, bástyás vár volt, három ó-olasz és két új-olasz (füles) rendszerű bástyával a sarkain. A bástyák és a kötőgátak is kőből készültek. A bástyák csúcsai között mért legnagyobb átmérője kb. 165, a középső falgyűrű átmérője 45 m, amelynek közepén kb. 10 m átmérőjű torony állt.
A szendrői várhegyen a vár egykori lőportornya helyén épült meg 2012-ben 25 m magas, faszerkezetes kilátótorony, a Szendrő - Felsővár kilátó. Most zárva. Az eső egy kicsit alábbhagyott, így sikerült a várat megnézni, a kilátást megcsodálni a falvakra... A fiúk élvezték a vár itt-ott kimagasodó falait a zöld közül.

Zubogyon megálltunk a XII. századi alapokon nyugvó (de a XV. században gótikusra átépített) református templomnál. A sötét fa harangtornya mellette áll.
Ragály, a következő falu, ahol ismét egy románkori, XII-XIII. században épült (most református) templomnál álltunk meg. A templomot a XVIII.-XIX. században és 1908-ban erősen átalakították.
Közelben álló sárga Balassa-kastély 1743-ban épült barokk stílusban. 1906-ban báró Ragályi-Balassa Ferenc felsőházi képviselő átalakíttatta és eklektikus stílusban bővíttette. Ma hivatalok vannak benne.
Mellette áll egy fehér kastély, melyet az 1820-as években építettek, klasszicista stílusban.
Ózdon át hazafele. A Mátra magasságában járva, végre napsütést is láthattunk... mire hazaérünk, kisüt a nap is...

Ami kimaradt és szívesen megnéztük volna újra: a Dobsinai jégbarlang, Torna vár romjai, Betléri kastély, Krasznahorka vára (bár ez, talán még felújítás alatt van a leégett tető miatt).
A 8 napunkból egyetlen nap volt igazi jó időnk, napsütéssel együtt (Szádvár), egy nap pedig napos-felhős időt (Rudabánya) élvezhettünk. A többi napon vagy esett az eső, vagy majdnem esett a fekete-szürke fellegekből. Tényleg jó választás lett Aggtelek környékének föld alatti mesés világa!
A 6 teljes napunkból végül is 7 barlang lett a végeredmény (Baradla, Vass Imre, Domica, Gombaszögi, Vörös-tói, Jászói, Mártonházi aragonit), 1 barlangfürdő (Miskolctapolca), 3 várrom (Szuhogyon Csorbakő, Szögligeten Szádvár, Szendrőn a felső vár), 1 óriáskönyv (Szinpetri), 1 bányató (Rudabánya), 1 bányamúzeum (Rudabánya), 1 kolostorrom (Martonyiban a Pálos kolostor), többszáz éves templomok (Pelsőc, Rudabánya, Szalonna, Zubogy, Ragály, Tornaszentandrás) és sok-sok egyéb kisebb-nagyobb élménnyel gazdagodtunk az idei tavaszi szünetben is.

írta: www.medea.hu

1. nap vasárnap
(11 - 1/4 7)
/196 km/
/felhős idő/
- Kisterenye - Gyürky–Solymossy-kastély /kívülről/ (12 - 1/2 1)
- Bánréve - Vay-Serényi kastély /kívülről/, katolikus, református templom
- Kelemér (1/2 4 - 5)- Tompa Mihály háza
- református templom
  
2. nap hétfő
(9 - 3/4 7)
/18 km/
/felhős idő/
- Aggtelek (1/4 10-13) - BARADLA-BARLANG (10-1/4 12)
- ebéd (12 - 1/2 1)
- Jósvafő (tájház, malom, barlangi kiállítás) VASS IMRE-BARLANG (3 - 1/4 7, 1-1 óra oda-vissza)
  
3. nap kedd
(3/4 9 - 6)
/68 km/
/felhős idő/
- Szlovákia - DOMICA-BARLANG (1/2 10 - 1/2 11)
- GOMBASZÖGI-BARLANG (szalmacseppkő) (1/2 12 - 12)
- Pelsőc templom, kápolna1/2 12 - 12)
- ebéd (12 - 1/2 1)
- Szinpetri - Guiness Rekord világ legnagyobb könyve, malom, nyomda (3 - 1/2 4)
- VÖRÖS-TÓI-BARLANG közép túra (4 - 3/4 6)
  
4. nap szerda
(1/2 10 - 1/2 8)
/77 km/
/napos-felhős idő/
- Rudabánya - Bányászattörténeti Múzeum (1/2 11 - 12)
- református templom, tornyában is (12 - 3/4 1)
- Rudabányai bányató (1/2 2 - 1/2 3)
- CSORBAKŐ VÁRROM (1/2 4 - 4)
- Szuhogy - templom
- Szendrő - Csáky kastély
- református templom, tornyában is (12 - 3/4 1)
- Kánó - református templom (1/2 7)
  
5. nap csütörtök
(1/4 10 - 1/2 8)
/78 km/
/napsütés/
- Szögliget (1/2 10 - 3/4 3)- református templom
- Sarlós Boldogasszony katolikus templom
- SZÁDVÁR (11 - 1/2 1)
- Derenk - eltelepített - eltűnt falu (1 - 1/2 2)
- Perkupa (3 - 1/4 4)- református templom
- katolikus templom
- népi házak
- Szalonna- román (Árpád-kori) torony nélküli templom (1/2 4 - 1/2 5)
- Bónis-Gedeon kastély
- Rakacai víztározó
- Szalonna- román (Árpád-kori) torony nélküli templom (1/2 4 - 1/2 5)
- Bónis-Gedeon kastély
- Martonyi (3/4 5 - 3/4 7)- Háromhegyi Pálos templom- és kolostorrom (1/4 6 - 6)
- római-görögkatolikus templom
- református templom
  
6. nap péntek
(9 - 1/2 8)
/122 km/
/esőben/
Miskolctapolca - Barlangfürdő (1/2 11 - 6)
  
7. nap szombat
(1/2 9 - 6)
/198 km/
/esőben/
- Szlovákia - JÁSZÓI-BARLANG (10 - 3/4 11)
- Jászói templom
- Csetnek - főtér, templom (1 - 1/4 2)
- MÁRTONHÁZI (Ochtinai) ARAGONITBARLANG (2 - 1/2 3)
- Csetnek - vízikastély
- Rozsnyó, főtér (1/2 4 - 3/4 5)
- Berzéte (3/4 5 - 1/4 6)
- Pelsőc (3/4 6)
  
8. nap vasárnap
(1/4 12 - 7)
/kb. 200 km/
/esőben, borult időben/
- Bódvarákó - katolikus templom
- Tornaszentandrás - harangtorony
- románkori templom (1/2 1 - 3/4 1)
- Szendrő - Felső vár (3/4 2 - 3/4 3)
- Zubogy - református templom (3)
- Ragály - református templom (1/2 4 - 3/4 4)
- sárga Balassa kastély
- fehér kastély